A hegyek által bekebelezett gyerekszobám bal hátsó szegletében kucorogva, 20 év távlatából ráfókuszálva akkori színültig gyermeki énemet körös-körülölelő emlékkirakodóvásárra mesésen fojtogató érzés.
Tetraéderlelkem minden szegletében.
mint ahogyan Kátai Tamás ezen mesterműve is!
szavak nincsenek.
csak érzések.
dédelgetnek.
A finn Blood Music jóvoltából pedig tavasszal napvilágot látott vinylen, szemet gyönyörködtető köntösben, a róka hasa rádió és a tűnő idő tárlat mellett.
meleg nyári napokon jólesik a hidegrázás.
no, ki szeretne funkzenész lenni? kezeket föl!
Tudom már kicsit "ciki", hogy megint Innervisions kiadványok közül válogatok, de mit tegyek, ha a napokban kiadott IV 045-öt a megint eltalálták? Már június óta fellelhető itt-ott a lenti zene, melyet személy szerint én Dixon-tól hallottam egy open air bulin (ami semmiképpen sem a Balaton Sound volt). Vesszünk el hát bátran ebben a csodás, emocionális vokállal fűszerezett szerzeményben....én pedig átírom a vallásomat a Facebook-on "belső víziókra". You lost it all...but you don't realize it!
A hangmágnes igenis létezik! Kiterjedésére nézvést középméretű, fizikai tulajdonságait tekintve hangfolyamok által különböző mintázatokba rendezett, humanoid lényekkel ékesített entitás, amelynek színe és szaga a közelében eltöltött idővel egyenesen arányosan a szén attribútumaihoz lesz hasonlatos.
Az egykori szénbányában létrehozott jelenségre először 2006-ban figyeltek fel, azóta évente rendszeres 2-4 napos kutatásokat tartanak augusztus végén a lengyelországi Katowice városában, hogy teszteljék a létrehozott termék hatását. A statisztikák alapján a lengyel kezdeményezés nem csupán hazailag számít úttörőnek, hanem nemzetközileg is pozitív visszajelzéseket kapott. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy 2009-ben az év eseményének, majd a legjobb európai kis fesztiválnak járó díjjal is kitüntették. S ami még fontosabb: közelebbről-távolabbról egyaránt odavonzza az elektronikára szomjazó kísérleti alanyokat.
A jelenség egyik vitathatatlan előnye, hogy a hazai fesztiváláraknál jóval kedvezményesebben kínálja azokat az előadókat, akik elektronikus zenei berkekben már maguk mögött tudhatnak néhány telezsúfolt iPod-ot, látványos turnét vagy éppen automatizált bólogatásokat.
Ugyanakkor botorság volna nem kiemelni a fesztivál azon sajátosságát, amely a szélesebb rétegekben hódítóútjáró induló előadókat prezentálja még viszonylag korai fázisukban.
Amiért pedig idén is érdemes megcélozni az egykori szénbányát: a "már befutottak" friss szerzeményei, és a még a nagy áttörés előtt álló zsengék, mint:
Akkor Tauronon egy sör a hétvégén? (Más úgy sincs! :) )
Azt nem tudom, hogy a "Watch Band"-et egybe vagy külön kell-e írni, de kit érdekel, ha '65 nyarától kezdve 5 éven át olyan szinten hibátlan garázsszagú bódulatot nyomtak, mint amit ott lejjebb lehet hallani.
Ja, és a borító!
Nem szoktam különösebben az álmaim hatása alá kerülni, akármilyen jó vagy rossz dolog zajlik a fejemben abban a pár órában, mindig percek alatt túlteszem magam rajta. Néhány hete azonban egy repülőutam az űrben landolt, ahol volt lehetőségem egy ideig a szabadban nézelődni, és egyszerűen nem tudtam utána szabadulni az érzéstől. Azóta részben az univerzummal foglalkozó ismeretterjesztő műsorokon élek és rendszerint galaxisokkal és részecskegyorsítóval álmodom, az égre pedig nem tudok úgy felnézni, hogy ne jutna eszembe a sötét anyag. Valószínűleg nem pályázom nagy eséllyel arra, hogy akár egy kevés időt is eltöltsek az űrben, de a biztonság kedvéért a megfelelő válogatáskazettámat elkészítem hozzá. A nyitás már meg is van.
A Nasummal kapcsolatban igazán nem szerencsés a fuldoklással viccelődni, de az akkor is tagadhatatlan tény, hogy a túléléshez jobb megfogadni a tanácsom és aktívan gyakorolni a címben foglaltakat.
Két adag LÖRDAGSGODIS és egy jó-finom lazacderék mellett éppen elfér a szinte tematikus hétvége első, bemutatásra kicsit sem szoruló svédsége. Sem Karin Dreijer Andersson hangjáról, sem a The Knife-ról nem akarok írni, mert. Sőt, ezúttal az elragadtatásomat is magába fullasztanám annyival, hogy nekem mennyire.
Itt egy jó hír: nem csupán elkészült, de immár elérhető, hallgatható a ma hajnalban a Tilos Rádióban adásba került, első, hiánypótló, zenei horizonttágító egyzene-válogatás!
Aki alig várta, hogy végre fülelhessen jó sok (sok jó) egyzenét zökkenő- és szünetmentesen, annak talán szerzünk némi örömet, mert 42 darab muzsikát most egy szerintünk igen jól sikerült egyvelegben találhat meg mindenki, aki szeret megtalálni ilyesmiket.
klikk a képre az egykori Facebook-eseményért!
Akiknek dukál a köszönet:
- először is nyilván nektek, kedves embereknek, olvasóknak, hallgatóknak, akik mindig (és egyre többen) velünk vagytok
- a Tilos Rádió Lesson Zero Free Selecti0n™ című műsorának és ugye a műsor szerkesztőinek, amiért gondoltak ránk
- az alant felsorolt előadóknak (és persze mindenkinek, aki valaha zenélésre vetemedett)
és ha szabad ilyet:
- a blog szerzőinek, akik részt vettek a válogatásban (gyakorlatilag mindenki)
- ae_-nek, aki ügyesen mondja, hogy egyzene
- aki nincs-nek, aki a mixet egymaga összealkotta.
Na, de most már aztán tényleg:
Lesson Zero Free Selecti0n™ - Egyzene.blog.hu (2013.08.16.) by Lessonzeroradioshow on Mixcloud
Aki esetleg a másik népszerű zenemegosztóról szeretné hallgatni (urambocsá' letölteni) a mixet, kacsintson ide.
01 moondog - marimba mondo
02 white noise - love without sound
03 emiliana torrini - dead duck
04 sister irene o'connor - fire
05 water liars - you work days i work nights
06 low roar - tonight tonight
07 hecq vs ginormous - dayout
08 cursor miner - open the box
09 choice - acid eiffel
10 unknown mortal orchestra - how can u luv me
11 yesterday's obsession - the phycle
12 beirut - nantes
13 blone redhead - in particular
14 the xx - chained (john talabot & pional blinded remix)
15 barnt - geffen
16 foxygen - san francisco
17 king krule / zoo kid - out getting ribs
18 nils økland - slør
19 henry cowell - fabric
20 aksak maboul - milano per caso
21 mouse on the keys - saigo no bansan
22 electric apricot - uncle pete's party
23 sound of animal fighting - uzbekistan
24 logic system - unit
25 black mountain - wucan
26 these new puritans - we want war
27 custom blue - in a rut
28 snétberger ferenc - mazurka
29 miles bonny ft bobby blunt - tonight's the night (kenny dope original edit)
30 pachanga boys - black naga
31 sam gopal - cold embrace
32 fugazi - waiting room
33 bolt thrower - powder burns
34 kyuss - suppa scoopa and mighty scoop
35 position paralléle - pop mortem
36 mike patton - 20 km al giorno
37 gábor szabó - mizrab
38 africa hi tec - too late (vocal feat rio)
39 jacco gardner - the ballad of little jane
40 the 13th floor elevators - you're gonna miss me
41 chinawoman - lovers are strangers
42 selva de mar - musica para planchar
Ott kell valahol kezdenem, hogy az egész egyzenés pályafutásom úgy indult, hogy én majd specifikusan a holland zenei színtérre fogok koncentrálni, arról fogok jobb/rosszabb cikkeket írni. Ez az elképzelésem elég hamar befuccsolt, és erre a válasz nem az itteni szcéna végességében, sokkal inkább a világban zajló más egyéb csudajódolgokban keresendő.
Ha már mégis ezt a feladatot vállaltam magamra, most ismét egy hollandosan hangzó együttesről kell írnom. Persze a Vondelpark-nak annyi köze van a holland zenéhez, mint a Goulashsoepnak a magyar gulyásleveshez. Nevükben hasonlítanak.
A srácok egy londoni hálószobában eszkábálták össze első pár EP-jüket - miközben olykor hétvégi lazítás gyanánt elmerültek a nevüket adó park forgatagában - hogy ezek után már mint zenekar igyekezzenek eljutni nevüket adó zöldterület közelében fekvő híres-neves koncerttermekbe, a Paradiso-ba, esetleg a Melkweg-be.
A napokban olvastam egy velük készített hosszabb interjút az itteni Népszabadságban (Volkskrant), és az is eszembe jutott, mi lenne, ha követném az otthoni újságíró trendet, és lefordítanám a cikket, hátha az érdekel valakit. Aztán rájöttem, talán itt hibázunk, talán itt van valami elrontva, hisz míg a világ fejlettebb része ír és kérdez, mi folyamatosan csak fordítunk. Ez nem magyarázható nyelvünkbe vetettségünkkel, hisz gondolkodó emberek vagyunk, és bár tisztelem a műfordítók tevékenységét, talán nem ártana, ha mernénk nagyot álmodni, és abban bízva írni gondolatokat, hogy egyszer majd valaki valamilyen országban a mi cikkeinket fogja lefordítani és megosztani az ott élő emberekkel, hogy tessék itt van, forrásmegjelöléssel egy magyar ember cikke, olvassátok el, mert van valami mondanivalója.
Azt hiszem, mi ezzel a bloggal valami ilyesmiben (is) reménykedünk. Hogy saját szubjektív valóságunk beleépül az univerzum objektumába és nem elveszünk vagy sokszorítunk gondolatokat, hanem éppen hogy mi is “hozzápakolunk valamit a világ nagy kakájához".
Ma hajnalban a Tilos Rádióban lement egy mix, amit hosszú előkészítés, verejtékes munka és sok-sok megírt/meghallgatott gondolat ihletett. Én nem régóta vagyok részese ennek a közös, határokat átívelő vajúdásnak, de olykor egy-egy napra én is vállalom a még meg sem született gyerek felügyeletét. Jó látni, ahogy kezd cseperedni.
Utolsó kommentek