minden napra egy zene

Már megbocsásson a nyájas olvasó, hogy megint visszatérek a Tarantino érdekeltségi körébe tartozó filmekhez (ígérem, nem ez lesz az utolsó alkalom), de ha egyszer ennyire jól el vannak találva a soundtrackek, mégis mit tudnék csinálni? (És akkor még illedelmesen fejeztem ki…

Ördögkatlan idejére természetesen Cseh Tamás illik. Siessetek, ma van az utolsó nap!  

Egy kedves barátom mutatta a minap ezt a zenét, melyet azok közé sorolok be, amik vissza tudják adni a hitemet és érdeklődésemet a régen imádott, de néhány éve fokozatosan egyre inkább mellékvágányra került elektronikus muzsika mint kategória iránt. Azóta napi három-négyszer…

"Timeless soundpictures between ambient music and contemporary classic" - olvasható Marsen Jules honlapján. Egyetértek. Meg azzal is, hogy ehhez az (általam egyébként igencsak kedvelt) esős, szürke időjáráshoz nem nagyon tudok elképzelni jobb muzsikát.   

Ian Curtis halála után szomorúság helyett elsősorban harag gyötörte a Joy Division megmaradt tagjait, akik barátjuk és együttesük (tehát nagyjából az életük) elvesztése miatt voltak dühösek. Logikus volt a folytatás, de korábbi egyezségükhöz hűen, semmiképpen nem Joy…

Mikor pár éve, felmondásomat követően egy (akkor már) korábbi munkahelyemen búcsúzkodtam (akkor már) ex-kollégáimtól (mely munkahelyen nem mellesleg most jó alaposan aprítják a dolgozókat, küldenek el tömegeket ilyen-olyan megfontolásból), akkor egyikük, akit humora, valamint…

Pécsről küldjük üdvözletünket bé.-vel, az az igazság. Ezen alkalomból  egy feledhető szójátékkal készültem, mert úgy terveztem, felteszem a Stranglerstől a Peaches című nótát, merhogy Pécs az majdnem Peaches (pláne Peach), de ha egyszer a Golden Brownt jobban szeretjük…

Hátha (én legalábbis bízom benne, hogy) emlékeztek az egyik személyes kedvencemre azon muzsikák közül, amiket idecsináltam a blogra; azt a számot a San Franciscó-i Papercuts jegyezte, és már az őt/őket dicsőítő a posztban is említést tettem az együttes eljövendő albumáról,…

Jó, oké, hogy szar időt mondtak vasárnapra, kicsit az is lett, de így feltartóztathatatlanul közeledve az igazi nyárhoz, vannak pillanatok, amikor jól esik elfelejteni az összes kellemetlen hátulütőjét ennek az évszaknak, nem törődni a kegyetlenül fullasztó kánikulával, a…

"Ezt meg dugd föl a húgod seggébe!" (Erre mindjárt visszatérek.) Sajnos megvan az a rossz tulajdonságom (és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül), hogy még a legnagyobb kedvenceimet is meg tudom unni, ha túl sokat kapok belőlük. Így volt ez valami meggyes péksüteménnyel is…