minden napra egy zene

Tegnap este pótoltam egy nagy elmaradásomat, és megismerkedtem az önmaga, és a világ után nyomozó skizofrén kisvárosi tinédzser, a jó és a rossz között vívódó Donnie Darko történetével. Hogy a film mennyire tetszett, és mit gondolok róla, azt most nem írom le, mert egyrészt…

Meglehetősen ritka és értékes egybeesés, mikor egy személy olyan hullámokat zsákmányol a külvilágtól, mely harmonizál azzal a gondolattal, amit hetek óta erőszakosan vagdos egyik tekervényből a másikba, hogy ne kelljen szembenézni vele. Ha ez megtörténik, akkor nincs remény a…

Svéd elektronika. Erről a jelzőpárról nyilván mindenkinek a The Knife ugrik be. Vagy esetleg a jj. A Little Dragon a két említett együttes közé helyezhető, nem annyira pop, mint az utóbbi, de nem is merészkedik olyan kompromisszumoktól mentes területre, ahova olykor a Dreijer…

Áá, bizony nagyon ritkán adatik meg, hogy egy film szereplőiben egy az egyben magunkra ismerünk, hogy úgy tűnik, mintha a sztori a mi életünk (esetleg csupán egy apró részletének) pontos mása lenne. Éppen ezért volt óriási élmény annak idején, mikor a filmtörténeti…

A "Vörös Bársony" széttárja képzeletbeli karjait, miközben kecsesen, s egyben sejtelmesen invitál. Betekintést engedve a belsejében szélesen szétfeszülő vásznon zajló történésekbe. Chaplin terem...utolsó kör...a légkondícionáló rácsprotézisén átpréselt, hűs…

A filmek iránti rajongásom viszonylag újkeletű, viszont akkora a lendület azóta is, hogy például életemben először szinte minden oscar-jelölt darabot megtekintettem már a vasárnapi jelöltek közül. Bár úgy gondolom panaszkodni nincs okunk az idei felhozatalra, viszont ha a zenére…

        Az egyzene első filmhetét megnyitván igyekeztem olyanba nyúlni, ami nem zsákbamacs, ily mód egy sokak által ismert és szeretett/nem szeretett opuszt előhúzni, s föllebbenteni a fátylat róla, miben rejlik a titka.   …

 Az Oldboyt minden idők egyik legzseniálisabb filmjének tartom. A koreai sztárrendező, Park Chan-wook Bosszú-trilógiájának második részeként ékelődik a kegyetlen Bosszú ura, és a nekem itt-ott már túlságosan elszállós Bosszú asszonya közé. Hozzá képest a(z egyébként szintén remek) Kill Bill…

Azért azt meg kell hagyni, hogy a Trainspotting alkotói zenei téren nem sokat tévedtek, úgy is mondhatnánk, szinte semmit: valószínűleg kevés film van, amelyiknek ennyire egyben lenne a hangsávja (már ami a felhasznált muzsikákat illeti). A napokban több dolog kapcsán is eszembe…

Azért remélem, nem én vagyok az egyetlen, akinek a hófödte tájat szemlélgetve néha eszébe ötlik Jack Torrance, a Messzelátó vagy Panoráma Hotel (mikor épp hogy fordítják), illetve az, hogy KELLÖGEM, ŐSERÉV vagy SOKLIYG (mikor épp hogy fordítják). Tinédzserkoromban nagy Stephen…