minden napra egy zene

Orosz ismerősöm elmondása alapján mostanság a hidegháború idején tapasztalt fullasztó, fojtogató érzés telepszik rá megint, pusztán oroszsága okán, illetve egészen pontosan amiatt, hogy aggódva figyeli, mit művelnek már megint a nevében honfitársai, illetve megint csak…

A szánalmas mankós botorkálásokkal megtördelt, de egyébként végtelennek tűnő, gipszes kényszerfetrengést is képes volt tűrhetővé tenni (amúgy 2013 egyik legjobb lemezével, vagy legalábbis az egyik kedvencemmel) ez a szimpatikus kis olasz népség. cuki.

Igazából kb. soha nem fordult velem elő, hogy ne tudtam volna időben egy koncertről, ami érdekelt volna. Szóval, elég nagy szívás, amikor munka közben, úgy nagyjából 5 órányira a vég előtt és kb. 1 órányira a koncert kezdésétől értesülök egy magazinból, hogy heló, ma…

Olyan vérfagyasztó anyagot raktak össze ezek az ébenfekete hullámokon lovagló, Sisters of Mercyn, Bauhauson, Suicideon, Fields of the Nephilimen cseperedett gótikus "janicsárok", hogy Bela Lugosi csak calippo formátumban szlopálhatná a folyékony testszövetet, mert minden halandó ereibe…

Szegény Vini Reilly... ha csak idejében hal meg, lehet hogy kor-, és Factory Records-beli társához, Ian Curtis-hez hasonlóan jól csengő brand épülhetett volna a nevére; vagy a kezdetben még zenekart, aztán a későbbiekben már csak inkább Vini saját szerzeményeit takaró The Durutti…

Mások számára teljes természetességgel bíró dologba csöppentem bele tegnap (hosszas tervezés után mondjuk), mikor is csaknem három dekád után búcsút intettem Kőbányának s a lakásnak, mely mindennél s mindenkinél többet tud rólam, emlékeim, hőstetteim vagy akár mocskos…

Igen, hát nekem a Donnie Darko azon mozik közé tartozik, amelyekkel személyesen sajnálatosan későn találkoztam, s amelyeket ezért addigra olyannyira beszennyezett a körülöttük gomolygó, bugyorgó, ragacsos hype- és spoilertömkeleg, hogy esélyem nem volt tiszta szívvel, mindenfajta…

Ma van az utolsó napom a 2x-ben, így mindenképpen olyan dalt és előadót szerettem volna választani, ami/aki zenei terelgetésemben, ízlésemben biztos, hogy meghatározó volt. Az Üvegtörőket, azaz a filmet, amelynek soundtrackjén szerepel a lenti dal is, és amelynek teljes egészében…

Tavaly, Ian Curtis halálának 30. évfordulóján az első Joy Division-albumról posztoltam egy zenét, most teszek egyet a másodikról, mely egyébként már Ian halála után jelent csak meg. A Closer - ha lehet ezt mondani - sötétebb és mélyebb, mint az Unknown Pleasures volt. Előkerül a…

Dalok az utcából II. A The Walkmenre sokáig ügyet sem vetettem. Jó, hallottam persze a The Rat-et, tetszett is, de akkor valahogy arra sem volt elég, hogy egy egész lemezt végighallgassak az együttestől. Elintéztem az ügyet azzal, hogy ebben a műfajban mindenki egy klasszissal…