minden napra egy zene

Ian Curtis halála után szomorúság helyett elsősorban harag gyötörte a Joy Division megmaradt tagjait, akik barátjuk és együttesük (tehát nagyjából az életük) elvesztése miatt voltak dühösek. Logikus volt a folytatás, de korábbi egyezségükhöz hűen, semmiképpen nem Joy…

Mikor pár éve, felmondásomat követően egy (akkor már) korábbi munkahelyemen búcsúzkodtam (akkor már) ex-kollégáimtól (mely munkahelyen nem mellesleg most jó alaposan aprítják a dolgozókat, küldenek el tömegeket ilyen-olyan megfontolásból), akkor egyikük, akit humora, valamint…

Jó, oké, hogy szar időt mondtak vasárnapra, kicsit az is lett, de így feltartóztathatatlanul közeledve az igazi nyárhoz, vannak pillanatok, amikor jól esik elfelejteni az összes kellemetlen hátulütőjét ennek az évszaknak, nem törődni a kegyetlenül fullasztó kánikulával, a…

Abban az időben, amikor még hallgattam zenét az utcán, voltak számok, amelyekről később pontosan meg tudtam mondani, hogy a város mely pontján zúdultak a kis fülhallgató közvetítésével a hallójárataimba, és így valahogy sajátos kapcsolatba is kerültek az adott közterülettel.…

Már megint a multiinstrumentalisták! Illetve már megint egy multiinstrumentalista! Ezúttal Nick Talbot, aki alapítója-agya-frontembere-vezéregyénisége a brit Gravenhurstnek. A bandát még akkor találtam meg magamnak, amikor a mindig zseniális Warp kiadó által megjelentetett albumokat…

7 nappal ezelőtt, 5. hó 5-én napvilágot látott a Lamb 5. albuma, melynek mi más is lehetne a címe, mint 5. A szóló produkciókat leszámítva 8 évig hallgattak, így aztán pláne nagy izgalommal vártuk a lemez megjelenését. Így első pár hallgatásra sok újat nem mondanak, de 4…

Péntek, 05:21: Ebben a percben eldöntetett a mai írás tárgya végérvényesen.A sötétben végigbotorkáltam a konyháig, hogy megbizonyosodjak egy természeti alapszabály hitelességéről, miszerint a fény az éjszaka a hűtőben várja a reggelt, és ez ebben az esetben is nyugodtsággal…

Egy zenei blog nem élhet anélkül, hogy Kate Bush fel sem bukkant az oldalain, és egy irodalmat igazán kedvelő ember pedig nem mehet el csak úgy Emily Brontë mellett. A két nevet a Wuthering Heights köti össze - míg Emily Brontë egy, a korában megszokott romantikus világ egyedi…

A retinaturner által két hete feltett Jay-Jay Johanssonról jutott eszembe ez az együttes - az asszociációs lánc nem egyenes, kétfelé ágazott: egyrészt a Jay-Jay Johansson -> Antony and the Johnsons -> The Irrepressibles vonalon haladt, másrészt a Johansson hangjának lágysága…

Áá, bizony nagyon ritkán adatik meg, hogy egy film szereplőiben egy az egyben magunkra ismerünk, hogy úgy tűnik, mintha a sztori a mi életünk (esetleg csupán egy apró részletének) pontos mása lenne. Éppen ezért volt óriási élmény annak idején, mikor a filmtörténeti…