minden napra egy zene

az ember tervez, a blogmotor sünetel, az istenek pedig izlandon zenélnek. még az elején elterveztem, hogy ha tényleg senki nem írt még a sigurékról (és tényleg nem) akkor majd télen fogok írni róla, amikor leesik a hó, mégpedig az egyik legszebb fentről lefele hulló zenéről, a…

van az úgy, hogy nincs időd megírni egy posztot, hogy az istennek se arra mész amerre szeretnél, hogy folyton dombnak mész fel, még ha épp onnan is jössz le; van az úgy, hogy még úgy sincs, sőt, mindenesetre ilyenkor jönnek jól az efféle használati utasítások: úgyis, akármerre…

mert ez most megnyugtat, és olyan íze van számomra mint a fűszeres indonéz cigarettának, amivel vigyázzunk, hiszen impotenciát okozhat, és hát ugye jó lesz figyelni, mint amikor a barackos kertben kétkerekű biciklivel tanultam meg a kerékpározás csínját-bínját, és a bölcs…

negyven nap kenyér és víz után az úr bement a kfcbe, és családi kosarat rendelt, mert a többiek már várták, ott wifiztek az okos telefonjukkal a sarokban; amíg sorban állt, kigyúrt négerek, és alacsony spanyol lányok között, a rádióból szólt a resurrection pál féleképpen.…

pár közhelyet már az elejére: az egyik egy gyengéd figyelmeztetés, hogy bár elképesztő mennyiségű szövegen kell átverekedjed magad, de ha figyelsz, egy csomó linket találsz, a linkeket letöltögetve pedig egy teljes napra elég zene mennyiséget is. ráadásul mindez legális,…

tölcsért csinálok a kezemből, és vasárnapot a keddből, azaz fordítva; kedden lesz egy koncert az akváriumban, ahol mi leszünk a halak, a fellépők viszont olyanok mint olafúr arnalds, és nils frahm. mindkettőjükről illett volna már, ezt a hiányosságot próbálom most…

lassan itt az idő, biciklit elő, szenvedd el magad a dunaplázán is túlig, ott kezdődik a tavasz, és az a bicikliút, amelyik elmegy egészen szobig; de te legalább vácig juss el, nem olyan nehéz, csak végig balra nézz, ott a duna, az bizony kurvaszép, vácon egyél egy fagyit, szegény…

mélységes mély a múltnak kútja, részemről egy rakás benne az enigma, de most mégsem térek vissza annyira az ártatlansághoz; mindenesetre épp kétezret írunk, úgy tűnik túléltük a milleniumot, én a nyugatinál lévő mcd lemezboltban dolgozom, és én vagyok az egyetlen, aki se…

akkor jöttem rá, hogy szeretem ezt a számot, amikor az egyébként zseniális egyszer (once) című film hatása alatt elkezdtem glen hansard videókat keresni, és ráakadtam erre:    nehogy azt hidd, hogy ez csak egyszeri vicc, hivatalosan is megjelent, meg minden, zseniális, igaz,…

és akkor jöjjön olyan, amilyen még nem volt: fickó, gitárral! na ugye. és ha azt mondom hogy jóképű és amerikai? ilyenről se hallottál még mi? pedig hogy szűküljön a kör, még azt is meg lehetne jegyezni, hogy bele van zúgva amerikába, baromi jó dalokat ír róla, és mégsem…