minden napra egy zene

ha már nils, akit valószínűleg sose szekáltak annyit a márton lúddal, mint engem, így a viszonya is sokkal magabiztosabb alapokon nyugodhat azzal a svéd mesével, mint az enyém, szóval ha már ő hétfőn szerdát emleget, akkor én meg kedden vasárnapot kiáltok, több okból is;…

  egyszer, a szokásos bágyatag, és közben rendkívül magasröptű, kávéval leöntött beszélgetésünket megzavarta egy rendkívül csinos lány. a zavar mindössze annyi volt, hogy majdnem mellénk ült, majdnem minket nézett, és haját majdnem kibontotta, azzal a jellegzetes…

a gazdálkodj okosabban is nagydolognak számító szobabútoron ülünk, nagypapám kádár könyve a polcról, nagymamám cicapárnája a kanapéról néz minket, 80-as évek illat van, az asztalon műanyag kockás terítő, húsleves, töltött káposzta. az ötödik hubertus után nagypapám…

egy panda ismerkedik egy farkassal a hetes buszon, míg a busz átúszik a dunán; amíg ez zajlik, alattuk is zajlik a jég. nehezen megy, mert a híd csúszik, a farkas pedig pusztai, ellenben a panda úgy tűnik nagyon is városi, sajnos így megy ez. ilyeneket mond épp a farkas a pandának:…

már délelőtt szólok, hogy vasárnap délután várost hódítani gyere el, mert végre itt a hóesés. vártam rá eleget, de nem jött el a sár helyett, a szememet eddig simán nyitva tudtam tartani. a hóesés nekem mindig olyan, mint a szerelem; akarom, eget ostromló akarással, de szarik…

szép ahogy a méz folyik a tiszta kenyérre, elönti mint arcot a bánat. a nők, akiket szerettem, intenek nekem, mielőtt elindulnának a lejtőn; szevasztok! integetek vissza, és figyelem ahogy eltűnnek, gyorsan, karcsún, ügyesen. lehetnétek többen, most nézem, mennyi édesem, édes jó…

       egy gyűjtemény legfontosabb darabja mindig az, ami hiányzik, legyen szó nőkről, kisautókról, vagy zenebuzik estében az év végi listákról. majd három napon keresztül hegesztettem a tavalyi év zenei leltárát, és mégis olyan alapvető dolgok hiányoznak…

 tessék hátradőlni, heti szomorúság adagunk következik. mostanában terjed egy minden klisé ellenére is megkapó videó a szavak erejéről. valóban elképesztő, hogy ugyanazt a dolgot hányféleképpen mondhatjuk el, hogy egymás mellé biggyesztett szavakkal épp úgy lehet…

ukrajna felé vannak a kedvenc határátkelőim. mész a kopott betonúton valami kopott tájon egy kopott táj felé, és egyszercsak ott egy sorompó, bódéval, meg egy bajszos figurával. ha átverekeded magad rajta, már minden más; hoppá, ukrajnában vagy. közbe minden ugyanaz, kopott…

annál, hogy karácsonykor annyira konkrét karácsonyi dalt ajánlasz, mint például a csendes éj, már csak az a cikkibb, ha egyedül karácsonyozol. egyedül karácsonyozni az mindig egy kis szép, feldíszített, gyantaszagú halál. ilyenkor mindig arra gondolok; lehet e egyáltalán…