minden napra egy zene

Az aktuális hétvége (ami már megint csütörtökön kezdődik) ezúttal leginkább a Budapest Essentials-ről, az első alkalommal megrendezésre kerülő urbánus zenei/gasztro/kult/turisztikai (stb.) fesztiválról fog szólni.

A rendezvényt már jó pár hónapja behirdették, sok helyen le is írták róla, hogy mi a lényege, szóval erről csak „röviden”: egy 4 napos (leginkább) elektronikus zenei fesztivál, amire nagyon sok külföldi zenészt hívtak (többségük először lép fel nálunk). Azonban nem egy külön erre kialakított fesztiválterületen, hanem nagyrészt a belváros „legjobb” klubjaiban és egyedi alkalmi helyszíneken (összesen kb. 20 különböző helyre lehet ellátogatni zenei programokra). Ezek mellett még ennél is több gasztro-hely vesz részt a fesztiválon (kávézók, reggelizők, bárok, sörözők, street food helyek), 20-30 %-os kedvezményekkel, valamint lehet menni városi túrákra, kiállításokra, színházba, workshopokra, vásárokra, fürdőkbe, állatkertbe, és buszos városnéző túrára.

bővebben itt: http://budapestessentials.com/rolunk/

Mindebből persze a zene a legfontosabb, úgyhogy mi is ezekből ajánlgatunk. De előtte még muszáj kitérni rá, hogy mennyi az annyi, ha nem is számszerűen, de a jegystratégia miatt mindenképp érdekes a téma. Az egy hónappal meghosszabbított early beard akció keretében nem volt nehéz beszerezni jóárasított bérletet, ami gyakorlatilag mindenre jó, és 1-2 koncerttel, 2-3 bulival meg a kajás kedvezményekkel simán meg is éri a vétel. Mostanra már jóval drágábbak a bérletek, és megjelentek a napijegyek, szintén nem olcsón, így ezek külföldieken kívül másnak nem is igazán opció. Szerdán pedig elkezdtek kikerülni az egyes helyszíneken váltható jegyek árai, amik kb. a helyek szokásos hétvégi programjainak ára körül mozog. És ami talán a legfontosabb infó: a közlemények szerint a bérletes és elővételes jeggyel rendelkező vendégek belépésnél előnyt élveznek a többi fizető vendéggel szemben (külön beengedés), azonban ha egy helyszín megtelik, érvényes karszalaggal is csak annyi embert tudnak beengedni, ahányan távoznak a klubból. Szóval így az ingázást alaposan át kell gondolni, még ha nincsenek is nagy távolságok (a helyszínek többségébe gyalog is kényelmesen át lehet menni), nyilván ha valaki „időben” leér egy rendezvényre, simán bejut bérlettel, viszont hajnal 2-kor, ha már sok volt a helyszíni jegyvásárló, sajnos nem fogják neki fenntartani a helyet, amíg máshonnan odaér. De mivel ennek a sok jó fellépőnek a nagy részét 3 éjszakába sűrítették bele, és a többség egy időben, vagy egymással nagyobb átfedésben zenél, így ennek amúgy se lesz akkora jelentősége, mint egy rendes nyári fesztiválon, ahol a koradélutántól reggelig sorban érkező fellépőket percre pontosan kiszámolva az „átrohanásokat” be tudjuk ütemezni magunknak. De azért így se egyszerű eldönteni, mikor hova menjünk, annyi a program, hogy egyben a 4 napot átböngészni se könnyű, így most a rendezvény 1. napját, csütörtököt ajánljuk elsőként, amit pl. így képzeltünk el:

• Munka után egyből indít a LavaLava csapat egy újonnan nyíló helyszínen, a Gozsdu Sky Teraszon, ami egy könnyű felvezetésnek tökéletes, 17-20 óráig, utána egyből itt Bin-Jip koncert 20 órától. Úgy tűnik Budapest idén rooftop party nagyhatalommá kíván válni. A 2012-ben különböző alkalmi helyszíneken működő (aztán elhalt?) Budapest Sky Bar sorozat után tavaly már rendszeresen üzemeltek a Corvintetős kinti bulik (pl. pont a LavaLava vasárnapi rendezvényeinek is köszönhetően), és a Tip Top bár is próbálkozott már (valamint A Terasz nevezetű helyen is lehetett rajolni), idén mindkét helyszínen várható a folytatás, és melléjük csatlakozik most a Gozsdu Udvar, valamint a szintén ezen a héten, az Andrássyn a Párisi Nagyáruház tetején nyíló 360 Bar is. A földre már le se kell jönni…

•  21 óra után a Gozsdu Manó Klubig kell csak lemászni a következő programért, ahol az izraeli GARDEN CITY MOVEMENT fellépését érdemes végignézni. Tavaly jelent meg a fiatal trió debütáló ep-je, és a programot az a New Beat csapat szervezi, akik sok más jóság mellett márciusban a szintén izraeli Helfert hozták el nekünk ugyanide, aki egy remek koncertet adott (sajnos kissé gyér érdeklődés előtt, vagyis hát az ilyen jellegű GMK-s koncertek átlag nézőszámához pont passzolt a fizető vendégek száma is). Szóval ezért is ajánlott eljönni most - bérlet nélkül a belépő 1000 Ft -, mert várhatóan a Helferhez hasonló, multi-instrumentalista, érzelmes/popos glitch, idm dalokra számíthatunk. Ugyanannál a BLDG5 Recordsnál vannak mindketten, itt meghallgathatók a dalok:

         http://bldg5.bandcamp.com/album/entertainment-ep

         http://bldg5.bandcamp.com/track/terracotta

         itt pedig meg is nézhető egy friss Boiler Room-os koncert:

         https://www.youtube.com/watch?v=X5rF9-EeYos

• Akinek ezután van kedve még egy rövid betekintésre elugrania a Fogasházba, az a mindig különleges zenéket elővarázsoló Suhaidnak a The Herbaliser dj szettje előtti felvezetésére érhet még oda, aki meg már nem akar túrázni, az egyből mehet a Budapest Bass Music által szervezett Kingdom partira. A régebb óta zenélő, de 4 éve a Night Slugs kiadónál berobbanó, azóta a saját, Fade to Mind kiadójával menetelő (és Mo-n is népszerű) Kingdom 2012. után másodszor jár nálunk. Bass és bass közeli (UK garage / R’n’B) zenéit most egy bass-hez távolabbi helyszínen, kedvenc mozi előterünkben hallhatjuk, a Toldiban, éjfél után (bérlet nélkül ide is 1000 Ft a belépő). Egy egész friss mixe itt található:

         https://soundcloud.com/kkingdomm/kingdom-live-mix-for-triple-j

         egy tavalyi Boiler Room-os szettje pedig itt látható:

         https://www.youtube.com/watch?v=yx02eVgTdCs

És a nap leglényegesebb porgramja: Kingdom szettnek lesz egy igencsak nagy ellenérve, méghozzá a Budapest Essentials keretein kívül, ugyanis a LÄRM-ban lesz látható ezen az éjszakán a brit Mark Fell, kísérleti és avant-garde művész, az SND duó egyik fele, az egész hét messze legkülönlegesebb és legérdekesebb előadója, live szettel. Annyi elég is hozzá hogy 1500 Ft a belépő, start 22:30-kor, Lázár Gábor (szintén live), Mesterházy, és Galactic Jackson a további résztvevők, minden másról pedig árulkodjon ez az érdekes mix, és a program hivatalos beharangozó szövege: http://www.mixcloud.com/Mvtante/ra-381-mark-fell/

„Filmművészeti tanulmányait követően fordult vissza korábbi érdeklődési köre felé, a zene és a hangszintézis irányába. Munkái 1998 óta olyan zenei kiadóknál jelentek meg, mint a Mille Plateaux, a Line, az Editions Mego, a PAN, a Raster Noton vagy az Alku. Mark Fell a populáris zenei stílusok - mint house vagy techno - jellegzetes hangzásait kombinálja sajátos megközelítésével, zenetechnológiai érdeklődésével. Erre jó példa a “Multistablity” (2010), az “UL8” (2010) vagy a "Manitutshu" (2011) című albumai lehetnek, amik azóta is időtálló módon képviselik az irányzatot. Tevékenysége zenei kiadványok mellett médiaművészeti installációkra is kiterjed, amiket a legkülönbözőbb helyszíneken mutatott be; fesztiválokon, klubokban, galériákban és múzeumokban. Felkérések és elismerések terén érdemes említeni Thyssen-Bornemisza Art Contemporary számára készített, majd Seville Biennale of Art keretein belül bemutatott hanginstallációját, tiszteletbeli rangsorolást kapott az 1979 óta évente megrendezésre kerülő Ars Electronica díjátadón digitális zene kategóriában, illetve Quartz-díjra jelölték a digitális zenetechnológia és annak kultúrája iránt tett erőfeszítéseiért.”

A csütörtöki napra ennyi bőven elég is, a sűrűbb hétvégéről pedig szintén lesz napi ajánló.

Budapest Essentials programok:

http://budapestessentials.com/zene/

https://www.facebook.com/events/517206921723902/

Mark Fell @ LÄRM:

https://www.facebook.com/events/1420894608178274/

Fehér köpenyben állok, a szoba közepén kiterítve a Föld 1:1-es térképe. Lefelé nézek, feltolom a szemüvegem. Figyelem, hogyan kapcsolódnak össze az egyes végtelenbe tartó vagy körkörös folyamatok. Azon kísérletezem, hogyan vegyítsek anyagot és perspektívát, hogyan egyesítsem a világokat nézetekkel, hogy az az értékes gőz lecsapódjon a mellkasunk belső falán, amitől van az öröm, az izgalom, a vágy, a fájdalom. Ízeket keverek szagokkal, falhoz vágom a hangokat, tüzet rakok remegő kézzel, rotyog a lombikban az elolvadt látvány, mindenhez jár félmosoly az őrület határán.

Ti tudtátok mi az a tarantizmus? Ha elkapnátok, életet ment a szintipop.

ha nem múlna el, két adag kell

Tudom, a mash-up iszonyat lefutott/ciki/béna dolog 2014-ben, de annak az egy órás vizuál- és poporgiának egyszerűen nem tudtam ellenállni, amit a műfaj császárai, a 2 many dj's testvérpárja, és a köréjük csapódó kreatívok dobtak ki idén májusban.

Az egy órás poptörténeti leckében semmi sem szent: ez a két derék belga legény mindenből és mindenkiből gúnyt űz, és ami még szórakoztatóbb, még a szarból is aranyat épít. Kicsit olyan az egész, mintha Terry Gilliam csak albumborítókkal dolgozhatott volna a Monty Python epizódok animációinak készítésekor. Több remek pillanata is van ennek a felhőtlen egy órának, a saját kedvencem az, amikor a legendás The Stooges-borító szigorú fejei bemozdulnak a Salt'n'Pepa-ra. Csakúgy mint Iggy Pop, erre már csak én is annyit tudtam mondani: ooohhh baby, baby.

Szóval lehet lejárt lemez ez a műfaj, de én biztos ott bólogatok majd szombaton az Akváriumban.

Bár mostanság nem túlságosan érdekel a labdarúgás, a magyarfocinak nevezett csökevény pedig egyébként sem érdemel szavakat, de hát az az igazság, hogy még mindig csak lakóhelyünk közelében van lehetőségünk átélni valami futballélményre emlékeztető izét, s meg kell becsülni, ha véletlenül adódik egy ilyen. Márpedig most adódott a vasárnapi kupadöntőben. Persze, mikor azt mondom, futballélmény, akkor az összes honi Real- meg Manchester- meg mindenféle szurker teljes joggal kezdhet hőbörögni, hogy miféle futballélményről beszélek én, mikor itt nincs is futball. És bár ebben nem hiszem, hogy akad, aki vitatkozna velük, azt azért el kell ismerniük, hogy viszont egy meccset tévén nézni a bolyhosodó lakásnadrágban meg a kiült fotelban nem pont ugyanaz, mint ott lenni, szurkolni, tapsolni, szagolni, ünnepelni, sírni, vagyis: megélni. Megélni és közösséget vállalni, ölelkezni mindenféle olyan emberrel, akivel egyébként egy szavunk nem lenne egymáshoz.

A családom nagyjából 100 éve szurkol az Újpestnek (majd egyszer mesélek ennek szépségéről, ha érdekel valakit), vagyis nem kerülhette el semmi jelentős a figyelmünket a klub történetében, logikus volt hát, hogy ott legyünk most vasárnap is, mikor egy borítékolhatóan jó hangulatú meccsen, 12 év után nyerhettek kupát a lilák. Úgy is lett. A jó hangulat abból adódott, hogy Magyarországon ritkaságszámba menő módon két olyan csapat találkozott egymással, melyeknek van szurkolótábornak nevezhető támogatóhada (és e helyütt emelem kalapom a diósgyőriek előtt). A győzelem pedig abból adódott, hogy bár a 7. perctől vezettünk, mégis sikerült a lúzerkedésnek egy olyan - egyébként megszokott - szintjét megütni, amely egy utolsó utáni percben bekapott egyenlítő gólhoz vezetett. Az addig tartó ünneplés letargiába fordult, melyből nem is sikerült felocsúdni a tizenegyesrúgásokig (melynél kíméletlenebb és gyönyörűbb végjáték nem képzelhető el sportpályán), amikor is aztán - bár minden előjel ellenünk szólt - mégis jöhetett az extázis. Amit persze kár ragozni. Akit érdekel, és tudja, az úgyis tudja, akit nem, az meg el se jutott eddig az olvasásban.

De a zenét legalább hallgassátok meg! Aki pedig elsőként fedezi fel a videóban a magyar vonatkozást, annak jövök egy sörrel.

Sokasodjon vadul a FÍLINGÉRZÉS!

a mai poszt nem csak azért különleges, mert ez indítja a havonta jelentkező Polish Your Ears sorozatunkat, amelyben megpróbáljuk a kortárs lengyel zenei életet kicsit közelebb hozni a blog olvasóihoz, hanem azért is, mert feltehetőleg ez a blog történetében az első olyan alkalom (többiek, szóljatok, ha rosszul gondolom!), hogy egy bejegyzés mögött rögtön két szerzőnk is lapul. bár látszólag ti most juanitalenteja írását olvassátok, elárulom a titkot, hogy mir is itt ül mellettem a Gomb kávézóban (és nem mellesleg a Wattican Punk Ballet tagjai zenélnek a hátunk mögött egy orosz sráccal), és közösen rakjuk össze a mondatokat, hagyjuk el a nagybetűket, és csámcsogunk egy humusztálon. a módszerben a kedvenc írópárosom inspirált, Ilf és Petrov. 

urban art project a Platán Galériában

Az első poszt megszületéséhez pedig mi is adna kiválóbb alkalmat, mint a most 75. születésnapját ünneplő budapesti Lengyel Intézet szülinapi zsúrja. De előtte elmesélem, hogy engem személy szerint mi vett rá arra, hogy juanitalentejával bele vágjunk egy ilyen projektbe (amihez a jövőben plank.tone is csatlakozni fog). juanitalentejától eltérően az én lengyel nyelvi tudásom nem haladja meg a nemzeti nedűk koccintása közben elrikkantott "nazdrowje-t", bizonyos helyi étkek neveit és az időközben kultikus szóhasználattá váló "otwarte-t", aminek ugyan semmi köze az ótvarhoz, de ebben a minőségében is épp elég szórakoztató. szóval, a történet valahol 2008-ban indult, és egy krakkói zenei fesztiválban realizálódott. ez volt az Unsound. pár évre rá következett a felismerés, hogy a nyári fesztiválok közül a zenei felhozatal, a hangulat és a hangtechnika miatt is érdemes Katowicéig elmenni, nevezetesen a Tauron Nowa Muzykára. nem mondom, hogy nem fetisizálom kicsit túl a helyi fesztiválok zenei repertoárjait, de ez bőven elég volt ahhoz, hogy a lengyel elektronika felé is nyissak. korábban már ti is kaphattatok belőle ízelítőt itt a blogon, na nem csak elektronikából. olvashattatok például Baasch-ról, Kariról, Hatti Vattiékról, a Kroke-ról, a Vagitarians-ról, a Pink Freud-ról, a Skalpel-ről, az ARP Life-ról és a Nowi Singers-ről is. és most a legfrissebb felfedezésünkről, a Dagadanáról. és így jön képbe a szülinap... 

mint már említettük, a Lengyel Intézet idén ünnepli 75. születésnapját: ha siettek, még oda is értek a mai programokra, például a kovászkészítő workshopra, vagy a lengyel nyelvóra bemutatókra, vagy a kaja- és piakóstolóra. kedvcsinálóként mi pedig a tegnap estéről adunk részletesebb beszámolót, ahol az említett Dagadana koncert mellett megnéztük az óriás falfestményt az urban art projekt keretében, kóstoltunk lengyel söröket, borokat, vodkákat, és táncoltunk az intézettel egyidős Dj Wika zenéjére is. (és mekkora fless volt, amikor egyszerre rázták fiatalok és idősek Shakirára...!)

Dj Wika bulija a Lengyel Intézetben

Dagadana

A két énekeslány (Daga Gregorowicz és Dana Vynnytska) keresztnevének összeolvadásából létrejött Dagadana zenekar még kiegészül egy polihisztor húrossal (Miko Pospieszalski), és az utóbbi időben vendégként velük turnézó amerikai dobossal (Frank Parker). Egyébként korántsem beszélhetünk homogén lengyel zenekarról, hiszen Dana kapásból ukrán származású.  Ez elég hamar ki is derült a koncerten, hiszen Dana aggódó és egyben reménykedő szavakkal vezette fel azt az ukrán nyelvű dalt, amivel a kijevi áldozatokra és a jelenlegi feszült helyzetre emlékeztek meg. A két-három nemzet együttműködése multikulturális, a szláv érzelmességet bohém elektronikával és olykor operaáriákat meghazudtoló vokális betéteket elegyítő szerzeményeket hoz létre többnyire jazzes, nyugodtabb tempójú melódiákkal, de találunk a dalaik között kimondottan bólogatásra ingerlő számokat is.  

2010-es első, Maleńka c. nagylemezüket megelőzően már kiadtak két EP-t, a koncerten pedig többnyire a frissen megjelent List Do Ciebie (Letter To You) c. albumukról játszottak. az album tematikáját, a levélküldést a színpadra is magukkal hozták: görgessünk csak egy kicsit feljebb... kiszúrtátok már azt a piros postaládát? bár a képen nem látszik, egy Poczta Polska felirat is tartozik hozzá, és különleges funkciója van: a szeretteinknek címzett levelek ide gyűltek össze, hogy aztán az együttessel visszautazzanak Lengyelországba, és lengyel bélyegekkel ellátva kerüljenek feladásra. 

a koncerten egyébként még az is ott volt, aki nem is akart ott lenni; a nagymező utcai járókelők is aktívan bekapcsolódtak az eseménybe, például Szántó Dezső festőművész egy rögtönzött pillanatképpel.

Nem, nem láttam még a filmet. Pedig pontosan 2013 január 18. hatórahuszonegy perc valamelyik másodpercétől kezdve a Kalóz mappában figyel mint letöltött tartalom. Műfaját tekintve dokumentum film. Tartalmát tekintve az utolsó fellépésről(2011/4/2 Madison Square Garden) és James Murphy-ről - aki a lemezre maga, koncerten pedig másokkal együtt játszotta -f-el a számokat- szól.

A film technikai adatai:

Játékidő: 1hr 48 min (108 min) 

Színes film

Képméret arány: 2.35 : 1

Kamera: Arri Alexa

Nyomtatott Film Formátum: Digital (Digital Cinema Package DCP)

James Murphy-vel sem találkoztam még élőben. 1970 február negyedikén született New Jersey-ben az Egyesült Államokban. Rövid matematikai művelet után megállapíthatom tehát hogy idén töltötte be 44. életévét. Képek alapján a külsejét is le tudom írni. Kicsit köpcösnek tűnik, hajviselete láthatóan tinédzserkora óta hasonló, mondhatni borzas művésztípusú haj. Világos barna vagy inkább sötétszőke amihez passzol testszőrzete is, bár az utóbbi időben láthatóan megőszült a képeken, így felteszem a való életben is.Mindent összevetve egy megnyerő személyiség rajzolódik ki előttem a világhálon fellelelhető adatok alapján.

Hogy mivel fogalkozik mostanában ez a szimpatikus úriember? Többek között ezzel. Yo.

Az alább található zeneszám, nem hangzik el a filmben. 

Egész tegnap éjszaka azt álmodtam, hogy munkaügyben emailezek, majd teljesen indokolatlanul felébredtem reggel hatkor. Tudományos tény, hogy az ember mindig olyankor találja meg a világ legpihentetőbb alvópózát, amikor éppen már csak egy rövid szundításra van ideje, így amikor 6:45 kor zenélni kezdett a telefon, az "azt sem tudom milyen rendezvényen vagyok" + walking dead - módban indult a nap. Nincs egy rongyom, amit felvegyek, a használati tárgyaim összefognak ellenem: leesik, beleakad, összegabalyodik, leforráz, kiborul, másik kabátban/ táskában marad...

Vágás, ma este. Egy frissítő 11 órás munkanap után (nem, nem szeretnék beszélni róla)  a metrón fogódzkodva még azért jól rágóba tenyereltem. Az egészséges életmód jegyében most pedig jöhet egy kis vágásiferi-fitnesz, megkísérlem a fél életem dobozokba rendezését a küszöbön álló költözéshez.

Akik pedig segítenek ebben, az  Skrillex -éra előtti "zúzós dubstepben" (régen tényleg minden jobb volt!) / idm -ben  utazó egykori Vex'd duó felének, Jamie Vex' d-nek Kuedo alteregója és a Hyperdub - lady, Laurel Halo.

Hibátlan. (ez is)

csakúgy, (de másképpen) mint

korábban