minden napra egy zene

Én a magam részéről most kicsit szabadságra vonulok az alant megénekelt élményeket kutatandó.  A képen nem Párizs látható.

amikor meghallgattam, tudtam hogy erről fogok írni, és amikor tudtam hogy erről fogok írni, azt is tudtam hogy barricco fog helyettem írni, mert ez a dal a tengerről szól, és nem tudom hogy írt e már valaki a tengerről tengeresebben valaha, mint barricco, de az biztos hogy a…

mikor pedig elvégezé isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala, és megáldá isten a hetedik napot, mégpediglen aképpen, hogy teremte vala gitárt, és rá húrokat, és adá azt sebzett férfiszívek…

azt mondja hamvas: 'kifelé forduló emberek számoljanak lényük természetével. ami azt jelenti, vegyék tudomásul, hogy kedélyük egyensúlyát csak úgy őrizhetik meg, ha elegendő külső benyomást szereznek. a befelé fordult ember négy kopasz fal között, egyedül, évekig…

az élet szép, hovatovább én mindennel meg vagyok elégedve, így aztán a világ egyik legszomorúbb számát szeretném egyre zenélni. képzeld el, hogy nadrágtartód van, és vízszintesen csíkos zoknid, az arcodon maszk, van aki erre mondja azt hogy 'bohóc'; kezedben harmonika, alig…

Az egész egy rémálommal kezdődött, illetve nem is eggyel, egy egész éjszakányival. Miután összeszedtem, hogy melyik részlet honnan férkőzhetett a fejembe, már csak arra voltam kíváncsi, hogy miért most. Végre időben lefeküdtem, nevetve aludtam el Simpson család részekre, aznap…

Az ízleléshez tudnám hasonlítani az érzelmi világot leginkább.A sós, édes, keserű, savanyú egyszerű érzetek, könnyű megérteni őket, hiszen azok vannak és kész, az egész puszta elektronika, aminek intenzitását a nyelvünkön lévő receptorok észlelnek és közvetítik az agy…

Ajjj, az a riff (főleg 1:45-től!)... Mennyire egyszerű, de (vagy persze pont ezért, vagyis az egyszerűsége miatt) nem tudja kiverni a fejéből az ember. Én legalábbis nem tudtam, mikor bé. először mutatta nekem ezt a muzsikát, még valamikor az évtized közepén. A Louise Attaque jó…

A Lamb az egyik nagy kedvencem, így aztán szinte örömtáncot jártam, amikor a jó hírt hallottam, hogy ötödik albumukon dolgoznak. Mivel Lamb poszt már volt pszichedélia jóvoltából, így ezt az örömhírt Lou Rhodes-zal fogom most megünnepelni; ráadásul megérdemli, hogy nagyon…

Nehéz erről a dalról írni, két okból kifolyólag: egyrészt közel sem vagyok annyira magam alatt (hat láb mélyen?), mint amikor rátaláltam hetekkel ezelőtt (bár ahogy hallgatom újra és újra, kezdek haladni afelé), másrészt pedig megtették előttem (onnan tudom, hogy ott akadtam…